Napra pontosan kilencven évvel Adolf Hitler első hatalomátvételi kísérlete után, 2013 november 8-án a kishantosi földbérleti nyertesek is megkísérelték első hatalomátvételüket. Az egyik “land-grabber” ráküldte egyszemélyes traktorseregét a kishantosi földekre, kifejezve ezzel azt, hogy ez a föld igenis az ő kezelésében áll. Nem törödőtt sem a birtokvédelmi eljárással, sem a talaj vizes állagával: az előbbi jogilag tenné lehetetlenné a művelés megkezdését, az utóbbi fizikailag.

Ezzel az eseménnyel azonban nem a művelés kezdődött el, hanem a harc a földért, vagyis inkább az igazságosságért és a fenntarthatóságért. Ezt a harcot nem tankokkal és puskákkal vívják, hanem a politikai-üzleti befolyás áll a társadalmi erőszakmentes nyomásgyakorlás eszközeivel szemben.

Már az első, és egyelőre az utolsó traktor megérkezésekor tudtuk, hogy itt a helyünk. Egyes műsorok félrevezető tájékoztatásával ellentétben nem ugrálunk a traktorok elé, pusztán őrjáratozunk, résen vagyunk, dokumentálunk és értesítjük a hatóságot és a közvéleményt, ha valamiféle betolakodást tapasztalunk. Kicsit mi vagyunk most a magyar vidéki társadalom szeme, füle és lelkiismerete. Mi, vagyis azok a kishantosi őrjáratozók, akik napok óta, éjjel-nappal, ködben-esőben járőröznek Kishantos bioföldjei körül, mutatják magukat, megfigyelnek, őrzik azt az értéket, amit ez a központ az elmúlt 21 évben létrehozott. Mi, akik a társadalom különböző szegmenseiből érkezünk Kishantosra, vannak köztünk Greenpeace aktivisták, biogazdák, vállalkozók, egyetemisták, és még sokan mások, akiket összeköti az, hogy nem engedik egy ilyen értékes központ tönkretételét.

A földek értékét hűen tükrözi az a biodiverzitás, amivel a sétálás során folyamatosan találkozunk: őzek, rókák, egerészölyvek, héják, ludak és még sok más élőlények jelenléte mutatja, hogy él ez a föld. Itt tartózkodásuk még nagyobb erőt ad nekünk abban, hogy ezeket a földeket nem csak az egészséges gabona előállítása miatt kell megőrizni, hanem a természeti értékei miatt is. Ha feldaraboljuk, vegyszerezzük, iparosítjuk ezeket a földeket, ők nagy valószínűséggel eltűnnének ezeki. Mi azonban itt leszünk mindaddig, amíg biztonságban nem tudhatjuk ezt a helyet, míg a döntéshozók bölcs belátásra nem térnek, addig itt leszünk, egyre többen, egyre elszántabban.